A tetovált kar(d) - 2. fejezet: Nyomok (Gale)

A napok meglehetősen unalmasan telnének, ha nem lennének céljaim. Jelen esetben ez nem más, mint a legújabb küldetésem elvégzése. A megrendelőm azt kívánja tőlem, hogy öljek meg egy Fegyverkészítőt. Megadta, hogy mikor és merre lesz, de valamiért elvesztettem a nyomát.

Előbb kell odaérnem, mint ahogy neki módjában állna.

- Jó hírt hoztam! - tör be a szobámba Kyle, a testvérem.

- Amennyiben?

- Megtaláltam a Fegyverforgatót, akit kerestem. Emlékszel a múltkori csatámra, amiben elmenekült az a gazfickó? - bólintok, mire folytatja. - Hajóra szállt az a kis gané, és kalóznak állt. Tudod, kihez?

- Honnan tudnám? Nem az én dolgom - morgom, mert egyáltalán nem tetszik, hogy a nagy lelkesedése közepette titokzatoskodni próbál.

- Nem máshoz, mint Guardien Mesterhez.

Noha csak három évvel fiatalabb nálam, mégis úgy viselkedik, mint egy tacskó, ami új csontot kapott játékszernek. Úgy örömködik, mint egy három éves kölyök. Nem is értem, honnan kap olyan megbízásokat, mint ez a mostani, amivel megbízták. Egyszerűnek tűnt: megölni egy aljanépe Fegyverforgatót. Ahhoz képest, mennyire könnyűnek tűnő meló, mégsem az, mert a fickó elég agyafúrt volt hozzá, hogy meglógjon az öcsém elől. Többet ésszel, mint erővel, mi?

- Akkor végképp elvesztetted a harcot - legyintek, és felszíjazok egy tőrt a lábszáramra.

- Még akkor is, ha tudod, mi kell a Mesternek mostanában? Mi az, ami miatt a Nagy Kékséget járja? - kacsint.

- Üzletelni akarsz azzal a férfival, aki kiírtja minden hajó legénységét, amivel csak találkozik, és aki a Nagy Kékség közepén létrehozta a "Hajótemető"-t? Köszönöm, hogy szóltál. Legalább tudom, kin kell majd bosszút állnom, ha fűbe... akarom mondani vízbe harapsz - és felkelek az ágyam sarkáról.

- Nem hiszed, hogy élve fogom megúszni? Ismered a képességeimet.

- De azt is tudom, hogy az oroszlán barlangjába készülsz bemászni, ahol nem csak egy oroszlán van, hanem tucatnyi jobbnál jobb. Szerinted miért olyan rettegettek? A legjobb kardforgatók dolgoznak neki, és egytől egyig mind Fegyverforgató, óriási arzenállal.

- Azért gondold csak végig, testvérkém - és elővesz valamit az egyik zsebéből. - Ha lenne valami, amit mindennél jobban szeretnél, nem hagynád életben, aki elhozta ezt neked? - és tudom, költőinek szánja a kérdést, mégis felelek rá.

- Én a helyében megvárnám, míg leszállsz a legközelebbi szárazföldön, és az arcátlanságodért, levágnám a végtagjaid, és a tengerbe dobatnálak - közlöm vele szárazon. - Most pedig, ha nem haragszol, randevúm van.

- Neked? Kivel? - szalad fel a szemöldöke.

- Egy Fegyverkészítővel. Egész ígéretes szépség, akivel még játszadozni is lehet. Főleg azért, mert a vesztébe rohan.

- Várj, te a Városba készülsz? Vigyél magaddal! - ugrik elém, hogy feltartson.

- Gyere! Addig sem öleted meg magad. Azzal ráérsz majd akkor, ha már egy másik problémát lerendeztem. Méghozzá egy csinibabát, aki több fegyvert csinált eddigi életében, mint amennyit mi valaha is láttunk.

- Oh, szóval ezért akarják kiiktatni?

- Részben. Viszont, ha jó fiú leszel, talán megkérem rá, hogy rajzoljon neked is valami szépet.

- Új fegyver? Jól hangzik - és elindulunk kifele.