Könyvkeresők - 1. fejezet

Az iroda minden reggel ugyanúgy nézett ki. Csendes, békés nyugalom lakta a falait. A falakba beépített polcoktól, és tartalmuktól az ember inkább egy antikváriumban érezhette magát, amit az ódon tölgyasztal csak méginkább kihangsúlyozott. Az íróasztalon egyetlen telefon árválkodott, ami még a régi, tárcsázós időkből rekedt a modern korban. Ahogy a telefon zörögve jelezte, hogy valaki beszélni kíván az irodában valakivel, hirtelen kiemelkedett a falból az egyik polc, és engedelmesen oldalra siklott, feltárva egy maga mögött rejtegetett lépcsőt.
Egy apró, törékeny termetű, szőke lány szaladt ki mögüle. Félhosszú haját két, fonott copfba kötötte, gondosan kihagyva belőle az első két tincsét, amik neonzöld színűkkel eléggé elütöttek társaiktól.
Már épp elérte volna a kagylót kinyújtott kezével, mikor valaki elkapta a csuklóját, megpördítette, hogy a lány elszédült, és mire szédelegve elérte az egyik könyvekkel megtömött polcot, hogy megkapaszkodjon, már valaki felvette.
- Hallo? Itt a Könyvkeresők. Ha ritkaság számba is megy, mi megtaláljuk. Miben segíthetek? - némi szünet következett, majd a közömbösséget rejtő női hang folytatta. - Értem. Limitált példányú, még az 1978 -as évekből.
A szőke lány az asztallapon ücsörgő, és ujjával a telefonzsinórt csavargató társát kezdte figyelni. Mindig érdeklődve nézte a vékony, mozgékony lányt, aki legtöbbször az érdektelenség mögé húzódva rendezte le a dolgait. Sosem látta idegesnek, semmi miatt nem aggódott. Olyan magabiztosan mozgott, mint aki előre megjósolja a jövőt, és csak végigmegy az úton hivatalból, holott egyenesen átszakíthatná a célszalagot is.
- Persze, értem, visszhall - és lecsapta a kagylót. Hosszú, egyenes fekete haját lófarokba kötötte a hajgumival, ami eddig a csuklóján díszelgett. Ez nem jelentett mást, minthogy fontos munka adódott.
- Mi a pálya? - tette fel a kérdést egy mély bariton, mielőtt a szöszke rákérdezhetett volna az ügy részleteire.
- Egy 1978 -as ritkaság. Összesen 15 példány készült belőle, nekünk pedgi a 13. számút kell megtalálni - foglalta össze tömören a lány. - Ari, készíts teát a termoszomba! - pillantott le a nála két fejjel alacsonyabb szőkeségre.
- Még mindig nem minősültem át házinéni beosztásba - fonta össze Ari a karjait a mellkasa előtt.
- Kár érte - vont vállat. - Pedig szereztem neked egy szépséget - és a semmiből megjelent kezében egy vastag gerincű, élénk borítós kötet. - Ha neked nem kell, hát majd megtartom magamnak - húzta mosolyra a szája szélét, mintegy megadva a kegyelemdöfést. Ari szemei ragyogtak, mikor megpillantotta a kötetet, és kikapta volna a magasabb lány kezéből, de ujjai már csak a levegőt kaszálták - a könyv ugyanúgy tűnt el, ahogy megjelent.
- Várj, mindjárt hozom a termoszt! - mondta sürgetetten Ari, és eltűnt a polc mögötti rejtekajtón át.
- Még meddig játszod a kislánnyal ezt a játékot, Mary? - támaszkodott a férfi a kiemelkedett polc oldalának. Mary csak ekkor mérte fel jobban az iroda tényleges tulajdonosát, aki éppen a zuhanyzását szakíthatta félbe a hívás miatt. Erre engedett neki következtetni a férfi vizes haja, a felső testét némileg takaró törölköző, és a fekete farmer láttán, amiben csak lógott az öv, és be sem volt gombolva.
Mary közelebb lépett a férfihez annyira, hogy a kezét még ki sem kellett volna nyújtania, ha meg akarta volna érinteni. Ehelyett megragadta a farmer tetejét, és egy határozott mozdulattal összerántotta.
-  Te pedig mikor szoksz le róla, hogy három dimenziós playgirlt csinálj nekünk? - gombolta be a férfi nadrágját, majd megrántotta az övet, és azt is becsatolta. - Felöltözhetnél, mielőtt lejössz.
- Az alkalmazottaimnak néha nem csak a pénztárcáját, de a munkahelyi atmoszféráját is meg kell szépíteni valamivel - vigyorodott el a férfi.
- Arnold, ahhoz fel kéne öltöznöd. Akkor lenne a legjobb a munkahelyi atmoszférám - kapta el a törölköző két végét, és úgy tekerte a tulajdonos nyaka köré, akár egy sálat. - Ezzel inkább rontod az üzletet, mint javítanád - és leült az asztal mögötti fából készült székre, feldobta a lábait az asztalra, és a szék két hátsó lábán kezdett hintázni.
- Nincs neked egyébként dolgod? Mondjuk két könyvet felkutatni? - oldotta le a törölközőt Arnold, és hanyagul a vállára vetette, hogy aztán büszkén elhagyhassa az irodát. Mary lehunyta a szemét, és ismét arra gondolt, amire mindig, mikor meglátta a főnökét.
- A helyes fiúk, akiknek jó a teste, mindig arrogánsak - fújta ki a levegőt, és az orrába kúszó, édeskés illat elárulta neki, hogy nincs egyedül. Csettintett egyet, és egy halk puffanás jelezte, hogy az általa kiválasztott könyv az asztallapon landolt. - A tiéd, és köszi a teát - nyílt fel a szemhéja.
- Mary, veled mehetek? - cserélte ki a termoszt a könyvre Ari, mint valami túsztárgyaló, aki teljesítette a terrorista követeléseit, mire az elengedte az áldozatát.
- Most nem lesz semmi érdemleges - vont vállat Mary. - Elmegyek egy antikváriumba, ahol kifaggatok egy antikvárost. Menj csak be a fősulira, és tágítsd a koponyád, hogy te lehess a világ legjobb írója.
- Nem akarok író lenni, te is tudod - pirult el Ari. - Én csak azért járok angolszakra, hogy...
- Hogy megszerkeszd a sok bénának az elbaltázott kéziratát. Persze, tudom - mosolyodott el sokat sejtetően Mary. - Aztán nekem jó könyvek kerüljenek ki a kezeid alól! - és mellénye zsebéből előhúzott egy doboz cigarettát. - Nehéz manapság olyan könyvet találni, ami megéri a papírt és a nyomdafestéket - dugott egy szálat a szájába, feltápászkodott, és kezében a doboz helyét a termosz vette át. - Dologra! - intett, és miközben öngyújtójával kifele menet meggyújtotta a cigijét, Ari végig kísérte a lány útját, míg csak be nem csukódott mögötte az iroda ajtaja.