Futok. Egyenesen a ház felé veszem az irányt a kaputól. Apró
lábam mintha egy örökkévalóság alatt akarná elérni csak a bejárati ajtót.
Látom, ahogy egy sárkány köröz a ház fölött, aminek
leszakítja a tetejét. Tüzet fúj be, amitől kitörnek az ablakok, miközben valaki
kifut az udvarra. A pocakos testből ítélve édesapámat sejtem odakint. Integet
két kézzel, de mintha nem felém nézne.
Ahogy egyre közelebb érek hallom, hogy kiabál is. A bestiát
szidalmazza, miközben az óriási szárnyas teremtmény figyelme elfordul a ház
irányából édesapám felé. Aztán kissé följebb, és egyenesen farkasszemet nézek
vele.
Annyira megijedek, hogy hirtelen megállok, és földbe
gyökerezik a lábam. Apám is felfedezi, hogy a sárkány talált valami
érdekesebbet, és ahogy hátrakapja a fejét, teli torokból üvölti, hogy fussak
el.
A félelem azonban megbénít. Mintha csak engem keresne, a
sárkány leugrik a ház tetejéről, és fenyegetően felém kezd lépdelni. Apám
hátulról belecsimpaszkodik a farkába, mintha csak hátrafelé húzhatná, de ahogy
a lény odakap mellső karmos lábával, apám úgy repül be a lángoló, és füstöt
eregető házba, mint ahogy a rongy repül, ha az ember a sarokba vágja.
- Apa! – üvöltök fel, mire a sárkány összeszűkülő szemmel
engem méreget. A házból két ember – egy férfi és egy nő – sikolya hallattszik,
túlharsogva a tűz ropogását, és a fa recsegését.
Az óriási gyík felém közelít. Két lépést tesz meg, mikor az
épület néhány tartóeleme összecsuklik, és kártyavárként burul be a teteje.
Minden olyan gyorsan történik, hogy felfogni sincs időm. A
sárkány hörögni kezd, és már csak annyi időm marad, hogy ösztönösen magam elé
kapom a kezem, hogy védekezzek. Felém kap, karmával végigszántva az alkaromon,
de a következő csapás előtt megtorpan, mintha félne tőlem. A következő
pillanatban oldalra vágódik. Valami nekiment oldalról, majd egyenesen rá is
telepszik, marcangolni kezdi.
Sárkány – villan át
az agyamon, és ahogy felemeli félig véres pofáját, és felém fordítja, átfut
rajtam a nyugalom, a biztonság érzete. Megrázza a fejét, mintha ki akarna verni
belőle egy gondolatot, majd leszáll áldozatáról, aki nem mozdul. A vöröslő
pikkelyes, tüzes sárkánnyal ellentétben ennek a külseje humusz színű, és
társával ellentétben nem látok szárnyakat a hátán.
Kissé hullámzik a teste, ahogy jár, mintha tényleg egy
óriásira nőtt gyík lenne, valamiért mégis határozottabbnak érzem a közeledését.
Nem fél tőlem, és ezt nem rejti véka alá.
Már csak egy-két lépés választja el tőlem, amikor megtorpan,
és füleit kezdi hegyezni, melyek a feje tetején úgy ágaskodnak, mint a
lovaknál. Még több sárkány érkezik, de ezeken emberek ülnek. A sárkány
megremeg, bennem pedig először az idegesség, majd a félelem lesz úrrá.
Egy váratlan lendülettel egyenesen elém ugrik, felágaskodik,
és magához rántva ledönt a földre. Meglehetősen kényelmetlenül fekszem alatta,
tenyeremet a hasán levő pikkelyekhez nyomva. Nem nehezedik rám, mintha
szándékosan nem akarna kilapítani, hanem inkább védelmezni.
Lehunyom a szemem, és mire újra kinyitom, már a szobámban
fekszem. Ujjaimmal végigsimítok a bal alkaromon, ahol van egy régi hegem. Nem
nagy, csupán néhány centiméter hosszú.
A nevem Nora Bells, a Tizenegyes akadémia diákja vagyok. A
szüleimet megtámadta, és megölte egy sárkány, de erre már nem emlékszem. Néhány
éve már, hogy kínoz ez az álom, de senki sem hajlandó elmondani nekem, hogy mi
történt valójában.
Hogy ez egy egytől tízig terjedő skálán engem
mennyire zavar? Kicseszettül nagyon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése