Bevezetés
A
Tanács előtt állva az ember mindig olyan kicsinek érzi magát. Sosem gondoltam
volna, hogy fegyelmi eljárást fognak indítani ellenem azért, mert feleseltem
egy tanáromnak, majdnem megkéseltem egy sárkányt, egy másikat pedig
összetűzésbe keveredés során megfenyegettem, hogy szobaszőnyeget csinálok
belőle.
Azóta
gyűlölöm a sárkányokat, hogy egy tűzsárkány porig égette a házunkat, és megölte
a szüleimet. Romba döntötte az életemet, miközben épp néhány Sárkányőrön múlt,
hogy megmenekültem. Sosem mondták el a teljes igazságot arról, mi történt azon
a bizonyos estén. Mindössze hét éves voltam, és annyira sokkot kaptam, hogy
csak homályosan emlékszem a dolgokra. A sors furcsa fintora, hogy kiderült,
bennem is megvan a képesség, hogy irányítsak majd egy ilyen fenevadat, mert
Sárkányajkú vagyok.
-
Ms. Alexa Bells – szólít fel a tanácsi alelnök, de nem reagálok. – Bűnösnek
találtatott a Békeszerződés második pontjának, a tiszteleti elvnek a
megszegésében, veszélyeztetve ezzel a kétoldalon elfogadott szerződést. Továbbá
veszélyeztette többek testi épségét, köztük sárkányokét és emberekét egyaránt,
megszegve a fegyverhasználati tilalmat.
Még
jó, hogy tartottak anno történelmet, másként teljesen idegennyelvűnek hangozna,
amikről hablatyol a fickó. Mióta csak aláírták a sárkányok és az emberek közti
szerződést, azóta az egymás kölcsönös tisztelete még nagyobb hangsúlyt kap.
Csak azt nem értem, akkor a sárkányok miért hagyják, hogy eszköznek használjuk
őket a háborúink során, amit egyébként a vad sárkányok ellen vívunk. Teljesen
értelmetlen számomra ez az egész.
-
Büntetésül szabjuk a tanulmányai felfüggesztését, és arra ítéljük, hogy köteles
az akadémia berkein belül az Igazgató utasításainak eleget tenni. Ezzel pedig
megfosztjuk Önt attól, hogy részt vegyen a sárkányegyesítő ceremónián. Az Ön
részére szánt sárkányt nem éri hátrányos megkülönböztetés, és a Tanács vállalja
a teljes ellátását, és az esetleges új gazda kirendelését.
Röhej...
Azt sem tudják, melyik sárkánnyal kellene egyesülnöm. Ez mindig a ceremónián
derül ki. Sőt, néha nem is járunk a sárkányunkkal egy akadémiára, úgyhogy mind
a 11 kiképzőhely együttesen tartja a kapcsolódási ceremóniát. Azzal pedig, hogy
elveszik tőlem a sárkányomat, megvonják tőle, hogy valaha is terepen lehessen.
Pontosabban szólva kivisznek az Orákulum elé az összekapcsolódáskor, és
elvágják a kapcsolódást, hogy a szerencsétlen új gazdához kerülhessen.
Zseniális...
-
Elfogadja a büntetést? – kérdi az alelnök.
Ökölbe
szorul a kezem. Ez az egész tárgyalás annyira hiábavaló, hisz már eldöntötték,
hogy bűnös vagyok, mielőtt betettem volna a kislábujjamat a tárgyalóba. A
kérdés pedig csak a színdarab része. Ha nem fogadom el a büntetést, kiszabnak
rám valami nagyobb horderejűt. Hallottam olyan esetről, mikor valaki nem
fogadta el, és halállal büntették.
Hét
évesen elvesztettem a szüleimet. Akkor kiutaltak nevelőszülőkhöz, majd bevágtak
a Negyedik Akadémiára. Amikor mások hazamentek egy-egy szünet alkalmával a
családjukhoz, nekem akkor is a négy fal között kellett maradnom, mert a
nevelőszüleim onnantól fogva teljesen lemondtak rólam – nem láttam őket azóta
sem.
Most
pedig elveszik tőlem annak a lehetőségét, hogy legyen egy társam. Elvesznek
tőlem mindent, amiben reménykedtem. Noha nem szeretem a sárkányokat, eggyel – a
sajátommal – meg tudtam volna barátkozni. Akkor lett volna valaki, akihez
tartozom.
Imbolyog
a lábam alatt a talaj. Egyedül a világ ellen – ez kavarog a fejemben. Mindig
egyedül voltam, és mindigis egyedül leszek. Mégsem bántam meg azt, amit
csináltam. Nem bántam meg semmit. Bűnös vagyok, de túl nagy büntetéssel.
Legszívesebben ráüvöltenék erre a törpe, kopasz férfira, hogy tűnjön el a jó
büdös francba, és kifutnék a tárgyalóból. Azt kívánom, bárcsak megtámadná egy
sárkányhad az épületet, és minden tanácstagot gyilkoljanak halomra.
Dühös
vagyok, gyűlölöm a világot. Gyűlölöm a szerződést, a Tanácsot, az összes
sárkányt, és mindent.
-
Nos? – néz kérdőn a kopasz kis ágyútöltelék. – Elfogadja a büntetést?
Van más választásom...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése