A hazateleportálás művészete

Figyelem! A történet szereplői és helyszínei kitalációk! Bármilyen egyezés valós személyekkel, vagy helyszínekkel csupán a véletlen műve lehet!

(Ezt a novellát a "kis múzsának" ajánlom, aki - saját bevallása szerint - nem is olyan kicsi, inkább nagy. •felméri tetőtől talpig• Azt hiszem, tényleg igazad van, végülis hatalmas ötletet adtál ehhez a novellához... 

JOM, azaz Jó Olvasást Mindenkinek!)

Elgondolkodtál már azon, hogy jutsz haza, mikor már olyan állapotban vagy, hogy hazateleportálsz? Hát jó, elmondom én, hogy kerülnek haza az emberek. Van egy cég, aminek az a feladata, hogy segít a kissé nagyon illuminált személyeknek a biztonságos hazajutásban.

Vegyünk egy egészen egyszerű példát. A minap Budapesten kódorgott egy srác - nevezzük Hanginak, hisz holnap őt is eléri a másnaposság némi fejfájással, émelygéssel, szomjúsággal... feltéve, hogy nem egy földet megszállni óhajtó droidsereg valahogy idekeveredett kémkatonája -, és ahogy leroskadt a Szabadság híd alatti part részen egy padra, bárki megállapíthatta volna, hogy a sárga földig itta magát. Az emberek előre sajnálhatták a másnapi "hangover" állapota miatt. A legtöbbeknek azonban nem jutott volna eszébe, hogy vajon hogy jut haza a szerencsétlen flótás. Szóval, a csávónak volt még annyi lélekjelenléte, hogy benyomja a mobilján a kettes gyorshívót - erre mentette el a Team Hangover for Totaly Drunks számát, ami egyébként röviden TeHáTDru. Fél perc nem telt bele, a Duna vize fodrozódni kezdett, kötelek nyúltak le a Szabadság híd aljáról, mintha hirtelen csápokat növesztett volna.

Hangi már nem láthatta, de bárki járókelő a környéken - ha létezett volna, ugyanis éjszaka volt, sötét volt, és a kutya sem járt arrafelé...

- Én jártam! - integet egy hajlott hátú öregapó.

- A francokat, és húzzon ki a sztorimból! Nem engem, hanem magát! Hagyja el a terepet, gyerünk, gyerünk! Ez az én sztorim! - kitoloncolja az öreget a margón túlra.

Szóval, senki sem járt arrafelé, mikor megremegett a pad alatti földecske, és hirtelen iszapos, hínáros emberek jelentek meg a folyó sodrásából, terepruhás emberek ereszkedtek alá az éjszakába az egykor Ferencz József híd mohazöld vasszerkezetéről - akiknek nem mellékesen még a hidat összedőlni nem hagyó turulmadarak is megérezték a súlyát. Milyen jó, hogy az elmúlt évtizedekben is erősítésre használták fel minden idejüket a madarak a szálldosás, meg az Afrikai melegbe való menekülés helyett. A sziklás, kavicsos part rész egyetlen fűcsomóval büszkélkedhetett, ami aztán megemelkedett, és úgy bújt alóla elő egy újabb katona, mintha éppen egy zombi ásta volna ki magát a sírjából. Utána még tucatnyian másztak ki a frissen keletkezett lyukból, és amire a mai napig nem derült rejtvény, az az: hova tűnt a végén a fűcsomó? Viszont, attól a naptól fogva egyetlen fűcsomó sem mert odatelepedni, arra a part szakaszra, és az emberek nem tudják, miért nem nő ott egyetlen fűszál sem.

A padot a rajta már hortyogó, rendeltetése ellenére ágynak használó fiatalemberrel körbe vették a katonák. Az, amelyiknek a sisakja tetején a fűcsomó úgy ékeskedett, mintha koronája lenne, telefonnal babrált, mire kisvártatva egy tank parkírozott le a part tetején. Akik a hídról ereszkedtek alá, megfogták a karját és a lábát, felcibálták a tankig, majd bedobták a felső nyíláson, és rácsapták a tetejét.

- Végeztünk, mehetnek! - adta ki az utasítást a fűcsomós, megadta a fiú lakásának a koordinátáit, és alig, hogy a pesti utcákon kezdett dübörögni a tank, máris taxit fogtak, és a fűcsomós csak annyit mondott: - Kövesse azt a tankot! - a sofőr azóta sem vett részt furcsább követési hadműveletben.

A vízi gárda fogta magát, és visszaugráltak a Dunába búvárkundozni egyet - azon az estén három hajó süllyedt el, akárcsak a Titanic, annak ellenére, hogy a szakemberek sehol nem találták jégtáblák támadásának nyomait, a tulajok meg a hajóikat...

A tank nekiment néhány házfalnak, potyogtak is a téglák rendesen - még a csapaton belül is felfedtek párat egy konkurens cégtől, akiken aztán átgázoltak -, mire végre sikerült megállniuk a fiatalember lakása alatt. Sajnálatos módon elállták a lépcsőházba nyíló ajtót, ami kicsit megnehezítette a bejutást. Így hát felálltak a tank tetejére, és belátták, hogy minden falmászói képességüket is be kell vetniük a jó (?) ügy érdekében. Felhúzták a lábukon a beülőt, majd a tank belsejéből egy tartotta kötélen a társát, és a hátára vett álomszuszékot. Nagy nehezen, néha meg-megcsúszva, ablakpárkányokba, és fali résekbe kapaszkodva felmászott az ötödik emeleti lakásig, kivágott egy precízen megszerkesztett kört az ablaküvegen, majd kitárta az ablakot, és bemászott. A társai a fellógatott kötélpályán követték, és segítettek neki.

Egy katona megvetette az ágyat, a másik az üvegdarabkáról gondoskodott, a harmadik újraüvegezte az ablakot. Átöltöztették az illuminált alakot, aki még mindig nem tudott magáról, és az ágyra helyezték.

- Csipkerózsika pozícióban. A küldetés teljesítve - mondta a fűcsomós, majd lekapta a fejéről a gyökerestül kitépett növényt, és elhajította, mielőtt elhagyta volna a lakást.

Másnap reggel ellenőrző csapatok bukkantak fel a wc-tartályból, hogy meggyőződjenek a fiú állapotáról, aki még mindig békésen szendergett. Odakészítettek neki az asztalra három ásványvizes palackot, amibe dunai vizet zártak, majd a fürdőkádbeli lefolyón távoztak.

A déli ébredéskor a delikvenst a következő kép fogadta:

Először is, a szobájában találta magát, pedig ő arra emlékezett, hogy a Duna parton volt. Az ágya végébe emigrált egy kerek asztal, ami mindig az étkezőben szokott lenni. Három üveg ágaskodott rajta, valami furcsa színű löttyel, amiben úszkált valami - az talán ebihal?

Felkelt, mert úgy gondolta, csak képzelődik. Kisétált a fürdőszobába, elvégezte a napjai első rituáléját - hatalmas fejfájás közepette próbált megszabadulni az alkoholos italok folyékony részétől. Ahogy a mosdóhoz ment, hogy kezet mosson, egy fej kandikált ki onnan, aminek zöldes-barnás sisak volt a fejébe nyomva.

- Hello - vigyorgott rá a fej. - Nem segítenél azzal, hogy lenyomod a fejem a lefolyón?

A katona meglehetősen kínosan érezte magát, hogy egy dugulás miatt miután eltűnt a fürdőkád lefolyójában, újra feltört a mosdókagylóban.

A fiú kézmosás nélkül battyogott ki a konyhába arra gondolván, hogy szüksége van egy kávéra, mert egyre furább dolgokat hallucinál. A konyhapulton ott hevert némi föld, meg egy valahonnan kitépett fűcsomó. Sóhajtva arra gondolt, hogy eltakarítja az útból, de ahogy belemarkolt, hogy kidobja, a fűcsomó tiltakozva megszólalt:

- Hozzám ne érj a mocskos kezeddel! A fiúk két lefolyóval arrébbról azt mondták, hogy nem mostad meg! Teszel le, de rögtön!?!?!?

Hogy mi történt ezután? Lássuk csak: a kis utcácska házai - miután mindenki a reggel 8-as munkába/iskolába induláskor elhagyták őket - úgy dőltek egymásnak, mintha össze akarnának ölelkezni. A földönfutóvá vált lakókat egy titokzatos férfi - aki magát csak Dru -nak hívatta - egy új, megerősített sorházban titkos, félig a földalá épített betonbunkerben helyeztek el, ami védve van az összeomlástól, vagy bármilyen atom támadástól, illetve az árvizektől szökőártól.

A lakók néha árnyakat láttak a sötétben a kezdeti időkben, hangokat hallottak, mintha a lefolyójukban motoszkálna valaki, vagy valami. Néha el-eltömődtek a dolgok, és tudják, mi a legfurcsább mégis?

Hogy a mosatlan kézzel érintett fűcsomót - aki a sokk hatására bebarnult, mint egy kutyaöntözte tuja - az elszáradása után csak a lefolyóban összeállt hajszálak siratták el...

Ha részegen kívánnál tehát hazaténferegni, a nagy buli előtt mentsd el a TeHáTDru számát a kettes gyorshívóra.

- Miért épp a kettesre? - szól közbe a margónak támaszkodó apó.

- Hát mert ha az egyesre raknák, részegen kettőt látnának belőle, és akkor a kettest nyomnák be, amire biztos anyuci és/vagy apuci elérhetőségét rakják... Jobb esetben a detoxikáló számát, de hát... sose lehet tudni...