Egy elveszett könyvmoly, aki régen hallott egy dajkamesét…
„… kislány koromban a nagyapám mesélt az "Élő könyvtár” -ról…"
Sokáig elhitte, hogy igaz, de aztán felnőtt…
„Aztán bekerültem a gimnáziumba és elfeledtem, hogy miről is szólt nagyapa története. Onnantól fogva egy álmokkal teli lány voltam…”
De aztán megtörténik, amiről még csak álmodni sem mert…
"- Ms Blake, micsoda megtiszteltetés […]
– Blake? Mint Anita Blake?"
Bekerül abba a világba, amit az általa olvasott könyvek szereplői alkotnak:
"- Ki van még, akivel találkozhatnék?
– Bárkivel, akivel csak kívánsz…
– Akár még… vele is?"
És elindul, hogy megkeresse Ő -t. Azonban kiderül, hogy ez cseppet sem olyan egyszerű.
"- Mit keres erre egy warlok? Ez a vámpírok területe.
– Meg a strigáké, csak úgy mellékesen…"
Egy rögös út vámpírokon, vérfarkasokon, maffiavezéreken, görög herosokon keresztül…
"- Neked is járnod kéne a "Nincs több szívás! gyűlésekre. Azt hiszem, nálad jobbat senkinek sem tenne.
– Azt hiszem, meglátogatom Lestatot, mielőtt az IQ szintem minuszba megy át a hülyeségeidtől…"
És persze nem hiányozhatnak a warlokok és a zombik sem…
"… majd rájön, hogy mi a jó neki. Egy emberben csak a vére jó.
– Meg a fincsi agya…"
De a sok különböző lény képtelen megélni egymás mellett…
"- Ez a vámpírok földje!
– Kölyök, játssz inkább „népszerűbb, helyesebb és gazdagabb vagyok, mint te” -t Kyle Kingsburyvel!"
Legalábbis békésen nem…
„- Megismertetlek Sebastiannal és megkérem, hogy használja rajtad azt a meggyőző erejét, amivel elérte Maxnél, hogy hulla csöndben maradjon!”
Egy lánytól, egy lányról, egy lánynak… Egy történet, amiben több másik is van… Amikor a fantáziának csak a tinta és a lap elfogyása szabhat akadályt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése