Az alkotás játéka

Berregés. Az autó csak úgy száguld az utakon. Áthajt egy piros lámpán, aztán megáll egy zebra előtt. Átenged néhány gyalogost, aztán folytatja útját.
- Bíp, bíp! - szól egy traktor, de a kocsi nem lassít. Tán azt hiszi, hogy még belefér, még idejében elhúzhat az utánfutós traktor előtt. Téved, egyenesen belerohan.
- Puff! - mondta a kisfiú, miközben kezével meglökte a traktort, hogy az oldalára forduljon. - Bumm! - és a másik kezében levő matchbox úgy repül keresztül a traktor fölött, mint egy rakéta. - Jaj! - ragadja meg a járókelőnek használt sakkfigurát, ami legutóbbi szerepkörében a sötét király oldalán állt egy sakktáblán. - Segítség! Segítség! Valaki hívja a mentőket! - változtatta el a hangját a gyermek. - Valaki segítsen!
Szőnyegváros határán behajt egy mentőautó, piros fényekkel villogva, hogy mielőbb kiérjen a baleset helyszínére. A királynő még mindig segítségért rimánkodik, mikor végre kiérnek a mentősök, valahonnan előkerül néhány rendőrautó is, és néhány baleseti sérült.
Aki egykoron a sakktábla fehér királyát formázta, ezúttal balesetet okozott egy kék sportkocsival. A traktor sofőrje fekete bástyaként kerül egy csapat, fehér paraszt közé, akik arról faggatják, mi is történt itt valójában. Eközben a mentőbe beülnek a fekete egyenruhás figurák, és elhajtanak a helyszínről, hogy a sérült minél előbb orvosi ellátásban részesüljön.
A kisfiú megunta ezt a játékot, maga mellé húzta a dobozát, és mindent hanyagul bedobált a többi játéka közé, lepakolva a várost mintázó szőnyegről. Lezárja a játékai dobozát, rákattint egy aprócska lakatot, és nyakába akasztja az aprócska kulcsot, mintha csak a kalózok aranyát vigyázná. A szoba fala mellé tolja, és körbenéz, nem maradt e kint valami. A csupasz szobában nem nehéz megtalálni egy elől maradt játékot. Noha játszószobának nevezték a helyet, a dobozkán és az utcamintás szőnyegen kívül semmi mást nem raktak be. Egyetlen bútor, vagy polc nem sok, annyival sem zargatták a játszószoba nyugalmát.
Ahogy a kisfiú kisétált édesanyjához a konyhába, az csak ránézett, elmosolyodott, közbe pedig megkavargatta a tűzhelyen a levest.
- És? Ma mi történt Szőnyegvárosban? - kérdezte barátságos hangon. A kisfiú az asztal mellé sétált, és elszontyolodva huppant a székre.
- A király már megint balesetet okozott - csóválta helytelenítően a fejét a kisfiú.
- Nocsak. És lecsukták? - morzsolt valamit ujjai között a levesbe az anyuka.
- Nem, megsérült - felelte a gyermek. - Legalább az aranyat nem tudta megszerezni - nyugtázta a kisfiú komolyan bólogatva. - Ebéd után olvasol nekem mesét? - kérdezte, és az édesanya már tudta, fia a következő kalandra készül...