Már tudom...

Már tudom, melyik az az út, mit járnom kell

Egy ösvény, mit nem raktak ki sárga kövekkel.

Szeretnék élni, és boldognak lenni jelenben, jövőben

Nem keseregni a gondokon, múlton és magán az életen.

Szeretnék kihivást még ezret-milliót-trilliót akár,

Miket leküzdhetek, ha hív valamely akadály.

Szeretnék egyszer egy igazi szerelmet.

Ki nem akar változtatni, és önmagamért szeret.

Szeretnék boldogságot ajándékozni annak, akinek lehet.

Mindenkinek, aki rászorul, és annak is, aki nem.

Szeretenék látni mindenfelé mosolygó embereket.

Szeretném, ha mások is szeretnék az életet.

Szeretném, ha a jó pillanatok örökké tartanának.

Szeretném, ha abba bele nem rondítanának.

Szeretném, ha egyszer az életben még ember lehetnék.

Szeretném, hogy ha nem kisállatként kezeltetnék...

Szeretném, hogy másoknak ne gondot jelentsek,

Hanem színtiszta, igazi, hamisítatlan örömet...

És szeretném, ha az olvasná ezt az apró szösszenetet,

Aki most összetört, s aki miatt a világom szétesett.

Szeretném, ha ezek után újra össze lehetne rakni,
Hogy tudjam az életem újra boldogan folytatni...