Sokáig csak ültem egyedül, keresztbe tett lábbal, és a telefonomat bámultam, amit már órák óta szorongattam. Egyszerűen képtelen voltam elfogadni a dolgokat.
Felhívott... Közölte velem, hogy elhívna valahova. Este 11-kor nem hívjuk az embert azért, van-e kedve leugrani az éjszaka közepén meginni egy forró csokit a közeli presszóban.
Elbizonytalanodva ültem a földön, és azt vártam, hogy valaki mondja el, mi folyik itt. Hónapok óta ezt a játékot játsszuk már. Ő felhív, én megyek, mindent sutba dobva, mint egy jól nevelt blöki, akinek, ha füttyentenek, máris szalad egy buksi simogatásért.
Eldőltem, mint egy zsák, és összehúztam magam a szőnyegen. Nem akartam elveszteni egy barátot azért, hogy beleugorjak egy kapcsolatba, ami talán nem is működhet. Mégis... mégis mit akarhat tőlem?
Most először mondtam azt neki, hogy nem lehet. Hiszen, jönnek a vizsgák, tanulnom kell, és... és egyszerűen csak egyetlen ember vagyok. Mégis miért érzem rosszul magam attól, hogy visszautasítottam? A szemrehányás, amit kihallottam a hangjából... Mintha azt akarta volna sugallni, hogy "persze, lerázol... biztos ez is csak egyfajta kifogás..." Nem az volt. Tényleg rengeteg a teendőm, amit az egyetem rótt rám. Egyszerűen szerettem volna elvégezni a sulit, mindent beleadni abba, amit szerettem csinálni.
Ismerem magam. A maximalista felem folyton zakatolt, hogy meneteljek előre. Egy évre feladtam a barátaimat is, akiket háttérbe szorítottam a tanulás miatt. Akkor azt hittem, mindent elvesztettem. Csak akkor jöttem rá igazán, mennyire tévedtem, mikor az év végén összeroppantam. Eltörtem, mint egy talp alá kerülő száraz gally. A terhek, amiket magamra vállaltam... megtörtek... Nem láttam kiutat, merre mozdulhatnék, így hát csak csináltam, míg...
Elhatároztam, hogy az idei évben más lesz minden. De aztán minden hetemre tervezett valamit. Többet találkoztam vele, mint más barátaimmal együtt véve. Úgy érzem, kezd rám telepedni... meg fog fojtani azzal, hogy a társaságomat követeli...
Ha látod egyszer a segélykiáltásom, kérlek mondd el, miért... Ne hagyj kétségek között, mondd el, mit akarsz tőlem, és miért pont tőlem... Csak egy egyszerű választ adj kérlek, mielőtt a terhek súlya alatt az idei évben is összetörök...
