Hideg, téli nap volt, mikor arra kárhoztattak, hogy ledobnak az égből. A kőkeményre fagyott havon landolni nem éppen jó móka. Ahogy lemásztam a hókupacról, az első gondolataim is mind a hideg körül jártak. A sikátorban, ahova érkeztem, ráadásnak még a fénytelen sötétség is hozzáadódott a "nemtetszikezahelymert..." képzeletbeli listámhoz.
Egészen addig hárfaleckéket vehettem, repülésórákon vettem részt, és mindent a fény és a kellemes melegség vett körbe... Most meg valamiért száműztek, hogy próbáljam ki, milyen őrangyalnak lenni. Mit ne mondjak, eddig állatira nem tetszett a dolog.
Betévedt a sikátorba egy páros. Az egyik bagózott, a másik meg célba vette a konténert, ami körül annyi szemét volt, hogy... újabb pont került a listámra: a bűzzz.
Nem mertem előbújni, úgyhogy láthatatlanná tettem magamat, és már épp elsétáltam volna mellettük, mikor megcsiklandozta valami az orromat.
- Hapci - tüsszentettem, és kisebb szélroham lökött hátra. Kapaszkodót kerestem, így megragadtam a bagós férfi kabátjának ujját, és sikerült magammal rántanom. Egyenesen rám esett. Lőttek az álcámnak, és angyalszült meztelenül hevertem alatta.
A két pacák megdöbbent, és míg a dohányos rámutatott a tényre - felvilágosítva a társát -, hogy lány vagyok, és furcsa módon nincs ott semmi alul, középen, addig rémületemben véletlenül sikerült az ökleimet sziklává tenni, és úgy fejbe kólintani vele a fazont, hogy elájult.
A társa ennek hatására lányos sikollyal menekült kifele, én meg levetkőztettem az eszméletlen fickót.
- Ne aggódj, hagyok itt neked egy kis tüzet! - mosolyogtam rá, mikor fedetlen testem köré kanyarítottam a kabátját, és felráncigáltam a hat számmal nagyobb nadrágját.
Az alsógatyát és a kabátja alatt rejtőző, felsőtestét takaró többi ruháját rajta hagytam. Mégsem hagyhatom, hogy megfázzon a szerencsétlen, nem?
A konténerből kitúrtam némi papírt, odahordtam a fickó teste mellé, és tenyereimet a kupac fölé helyeztem.
- Tűz! - mondtam ki hangosan, mire apró szikrák kezdtek pattogni a lapok között, míg végül láng nem lobbant. - Nos, pajtás, biztosan elleszel ezzel... egy darabig. Hívok segítséget, vagy szólok az őrangyalodnak, hogy elhagyta a posztját - és a biztonság kedvéért körbenéztem, hátha csak valahol megbújt az őrangyala. Vagy nem érdemelte ki, vagy tényleg szabadságra húzott az angyalkája. Nemigazán ezzel kellett volna foglalkoznom, hanem azzal, hogy a fejemben állandóan csilingelést hallottam, mert még nem találtam meg az ártatlanomat.
- Most mennem kell - mondtam a fazonnak. Feltámasztottam a fal mellé, ülő pozícióba, de minduntalan a tűz felé kezdett dőlni. - Tudsz valamit, haver, de a tűz annyira mégsem jó - csóváltam a fejem, és néhány kaviccsal támasztottam ki az élettelent. Úgy festett, mint egy karfás székben ülő jómódi, mikor otthagytam.
Végigrohantam az utcán, ahol többen megbámultak út közben. Nem érdekelt, nem volt túl sok időm. Kezeimmel a nadrágot próbáltam fent tartani - láttam már, hogy reagálnak az emberek arra, ha valaki gatya nélkül szaladgál -, miközben rohantam, mint egy őrült. A csilingelés jelezte, ha jó irányba megyek, és azonnal szirénázott, ha rossz fele vettem az irányt. Egy magas épülethez vezetett, aminek a tetején füst kígyózott kifele.
Megjöttem, drága védencem, megjöttem - gondoltam vigyorogva. Fogalmam sincs, hogy az illető fiú e, vagy lány, de nem is érdekelt. Hirtelen izgatottságom annak szólt, hogy egy újabb feladatot kaptam, amit el kell látnom. Egy újabb dolog, amit még nem csináltam, de menni fog.
A sokemeletes épület ajtajában egy fiú jelent meg. A kesztyűjének felhúzásával foglalatoskodott, miután sikeresen átlépte a küszöböt.
Mély levegőt vettem, az égre emeltem a tekintetemet elégedetten, mikor...
- Vigyázz! - kiáltottam rá a fiúra, majd oldalról belerohantam, és magammal sodortam, egyenesen egy adag jéggé fagyott hókupacra.
Néhány másodperccel később viszont pontosan amellé a hely mellé szakadt le egy nagyobb jégtömb, ahol a fiú várakozott. Azonnal elpirultam, amint feltűnt a tévedésem. Valószínűleg az őrangyala a közelben van, és arrébb irányzékozta a jeget.
Ahogy lepillantottam rá azonnal tudtam, hogy őt akarnám védencemnek. Kisfiús, keskenyedő arc, gyönyörű, kék szemek, keskeny ajak... Ahogy a pillantásunk találkozott, már tudtam is, hogy imádni fogom az új melót - főleg, ha emiatt többször összefuthatom a sráccal.
- Öhm, bocsi... minden rendben? - böktem ki elpirulva, és lekászálódtam róla.
Egészen fiatalnak tűnt, de ahogy felkelt, és megszólalt, a tizenhét helyett húsz körülire saccoltam.
- Kösz - porolta le a havat a nadrágja hátsó részéről.
Majd egyetlen szó nélkül fogta, és faképnél hagyott. Egyik énem háborgott, hogy mekkora tuskó a srác, a másik énem viszont biztosra tudta: a védencem 100% original lány...
