A zseni kutya

A kutyám egy találékony ezermester, mert mindenre megtalálja a megoldást, amire keresi, és nyughatatlanul arra törekszik, hogy elérje a célját.
Ebből kifolyólag rengeteg dologhoz ért, és néha még a szándék is megvan benne, hogy segítsen nekünk. Például imád kocsit mosni, azonnal neki is fogna a dolognak, amint adott jármű bejár az udvarunkra, de mivel alacsony, sajnos, általában csak a kerékig, és a felniig jut a kocsimosásban, mert a többit nem éri fel. Hobbija közé tartozik a kertészkedés, imád lyukakat ásni, megmutatva ezzel, hogy hova szeretné, ha ültetnénk neki valami növényt, amit aztán előszeretettel öntözne, napjában minimum 10-szer, hogy bebizonyítsa: ő tényleg törődik azzal, hogy a rá bízott fák és virágok nem szenvednek a szárazságtól még a legmelegebb nyári napokon sem.
A vakondoknak, egereknek és a denevéreknek sem hagyja, hogy bárminemű kárt tegyenek az udvar lakóiban, úgyhogy serényen elfogja őket, hogy megkérhesse, inkább vele játszanak, mint a védekezésre képtelen növényekkel. Sajnos, eddig egyetlen, nála kisebb játszótársa sem élvezte igazán a mókát, és mindegyik fejvesztve rohant el előle, és többet vissza sem tértek, a kutyus hiába is várta őket.
Ha elfárad, akkor felslattyog a lépcsőre, hogy a gazdi, mikor hazaérkezik tudja, hogy ő aztán igazán sokat dolgozott, míg a gazdi nem tartózkodott otthon. A papír- és egyéb szétrágott dolgok, mint a műanyag flakonok, a kartondobozok, vagy a hungarocell szétcincált cafatjai a fűben a nagy "füvédelmi" harcok eredményeiként színesítik a zöld gyepet. Az olyan napokon több pihenést igényel a kutyus, mert olyankor a gazdi testi épségét még az előtt védelemre szorulónak találta a gonosz papírfecnik támadásától, mielőtt az hazaérne.
A pakolás lételeme, illetve az udvaron levő rend megtartása, éppen ezért a játékok a kocsifeljáró közepére valóak, hogy a gazdi tisztában legyen vele, hol is közlekedik. Mikor egy játékszer sípolva sikít, hogy rájártak, a kutyus azonnal ott van, hogy kimentse az áldozatot a kocsi kerekei alól, és ha már arra jár, gyorsan le is mossa azt, mielőtt bejárna a garázsba, és elvágnák előle a lehetőséget, hogy megtudja, amit szeretne: hol járt a kocsi, hogy piszkos lett a kereke?

Hétvégente őrző-védő szolgálatot lát el, vagyis, ha a gazdi úgy dönt, hogy a kertben, vagy az udvaron kíván tevékenykedni, azonnal kíséretül szegődik, hátha a kerítésig félúton elrabolnák az embert a gonosz földönkívüliek, vagy egyéb "csúnya bácsik". Mert mi lesz a blökivel, ha elviszik valamelyik étel-beszállítóját? Ki adja majd neki a "fizetését" azért, hogy ennyi mindent csinál a háziak kedvéért, és azért, hogy azok ne unatkozzanak egy másodpercig sem?
Ha az ember valamit tart a kezében, azonnal orrdetektor bevetését tartja szükségesnek, hogy megnézze, adott dolog nem károsíthatja-e az ételadók valamelyikét, továbbá, ha a kézben tartott dolog ehető, azonnal kérni kell belőle, hogy előkóstolhassa, nehogy a gazdikkal valamiféle ételmérgezés végezzen.

A kutyám egy kis szabadulóművész, fő specialitása a lengőajtók kinyitása minden oldalról, illetve bármilyen ketrecből, zárkából való szökés, a legalacsonyabbtól a legmagasabb helyekig. Egy macska csendességével és egy leopárd gyorsaságával csap le az áldozatára, mindegy, az merre jár, akár a legelérhetetlenebbnek tűnő helyekre is behatol úgy, hogy az ember fülének az már hallhatatlan. Michael Scofield is tőle tanulta a szökés és az észrevétlen lopakodás művészetét, a szabadulóművészek pedig nagyon irigykednek rá amiatt, hogy milyen mesteri benne.

Van még egy specialitása, amivel viszont senki sem tud mit kezdeni: az alkudozási képesség. Ha a gazdi csúnyán néz, és már kezdené kinyitni a száját, hogy olyan szavak hagyják el, mint a "rossz voltál", akkor beveti barna szemeit, és elbűvölő nézését, amiért az ember azonnal eladja a szitokszavakat azért, hogy megsimogathassa. Ha ki akaródzik neki menni, azonnal közli igényét, amennyiben ez nem teljesül, az ember számolhat azzal, hogy:
A, a kutya váratlan helyekre aknákat telepít, amik nagyot szólnak, és sokszor házakat evakuálnak miatta az utóhatásként működésbe lépő biológiai szagtámadás miatt.
B, addig karattyol egész este, hogy az ember másnap reggel úgy ébred, mint egy papucs: csak mászni képes, karikás szemekkel, kialvatlanul.
Ha mind a két esetet mellőzni akarja, enged az alkunak: elviszi ki a kutyát, cserébe az nyugodt álmokkal, és garantált aknamentességgel adózik.

A kutyám tényleg ezermester, mint látható, sok mindenhez ért, beleszámítva a kocsimosást, a kertészkedést, az őrzést, a védést, a játszótársakra történő vadászatot - amit valamiért mindig megnyer. De valljuk be, neki a világ minden ideje nem lenne elég a gazdikkal, amit azzal bizonyít, hogy igyekszik mindig valami frappáns elfoglaltságot találni nekik. Mit lehet mit tenni? Egész nap azon gondolkozik, hogy vajon mi lenne az, amiért a gazdi garantáltan őt választja délután, mikor hazaér.

És hogy mit talál ki legközelebbre? A kutyák elképesztő fantáziájának tényleg semmi sem szabhat határt...

Újratervezés

[É]: Gyerekek, szerintem rossz felé mentünk. Ez az út délre visz, nekünk meg északra kéne menni.
[Sz]: Északra? No persze, te Eszes! Dehogy megyünk északra! Ezúttal az utunk délre kell, hogy vigyen az én városkámba!
[É]: Miért akarsz már megint te lenni a vezető szerepben, Szivecske? Te sodorsz mindenkit bajba, úgyhogy itt arra van szükség, hogy felmenjünk északra, és végre helyére rakjam a dolgokat, mint a Szervezet Birodalmának egyeduralkodója!
[Sz]: Persze, te mindig olyan okosnak hiszed magad, mert...
[É]: ... mert én vagyok a csapat Agya! Északra menjünk!
[Sz]: Délre!
[É]: Északra!
[T]: Én is a déli útra voksolok, így meglátogathatnám a hőbörgő hörgőket, és elidőzhetnék az 5 falacska valamelyike mögött, és mindenki fellélegezhetne.
[Sz]: Látod, te Agytröszt, kettő az egy ellen, semmi esélyed.
[É]: A szomszédok véleménye mit sem ér, az észérvek a fontosak!
[M]: Ne feledd, hogy délen sokkal többen vagyunk, míg te egymagad uralod északot. Neked kéne köztünk a legokosabbnak lenned, és belátnod, hogy [Sz] most az, akinek az útmutatásait követni kellene.
[É]: És mire fel? Hisz annyira magára vette azt a múltkorit is! Egyfolytában azt mondja, hogy ő kemény dió, de tényleg így van? Eddig mindig én húztam ki a bajból.
[V]: A Vesénkbe láttál, [É] barátom. Velőtrázó volt, ahogy [Sz] múltkor felsikított. Szemi pedig csak annyit mondott neki, hogy ne ragadtassa el magát ennyire, mert mindig próbál túlbuzogni.
[É]: Köszönöm szavaitokat, [V] barátaim. Én is mindig azt hangoztatom, hogy tökéletes Szervezet nincs, mert a látszat néha csal, ennek Szemi és a testvére a megmondhatója, mennyiszer becsapnak mindnyájunkat, mikor hamis képeket küldenek hozzám.
[T]: Szóval mégsem jutunk friss oxigénhez? Forduljunk vissza, és ne délnek menjünk? De, Szemiék néha azt látják, amit akarnak, nem?
[É]: Füléket meg mindjárt megvádolod, hogy csak ezt-azt hallanak? Ugyan kérlek, olyan naivvá váltál, mint [Sz]? Mikor tanuljátok már meg végre, hogy Szervezet birodalmára mindig a legváratlanabb helyekről jön a támadás? Nekünk állandóan ébernek, és napra késznek kell lennünk, hogy kivédhessük! Hol másutt tudnánk ezt jobban megtenni, mint északon? Ti, déliek néha annyira naivak bírtok lenni.
[M]: Ne haragudjatok, de azt hiszem [É]-nek igaza lehet. Elég sokat tárgyaltunk mi itt már nélküle délen is, elég sokat nyomott a latban a szavunk, és hát valljuk be, [Sz], te nem vagy igazán vezetőnek való alkat, mert néha hoztál olyan döntéseket, hogy...
[Sz]: ... magam is megbántam. Azt hittem, helyesen cselekszem, de be kell látnom, hogy igazatok van. Hittem, hogy lehet változtatni, hogy lehet változni, hogy ha segítünk másoknak, az mindent megold, néha viszont nincs benne köszönet. Ám legyen minden Agyas akarata szerint. Menjünk a központba északra, és változtassuk meg a dolgokat gyökerestül! Üssétek a gépbe az új útvonalat!
[GPS]: Újratervezés...

Mennyit viselsz el?

Érezted már úgy, hogy a világ ellened fordult? Minden, amit eddig biztos talajnak hittél, hirtelen eltűnt a lábad alól? Hogy azok, akiket a barátaidnak tituláltál, összesúgnak a hátad mögött?
Sohasem éreztem még ehhez hasonlót, s nagyon furcsa volt, mikor egy tréfám után valaki visszaírta:
- Bunkó vagy...
Nem tartottam magam meg nem értett hősnek, sem drámakirálynőnek, mégis összetörtem. Észre sem vettem, hogy a dolgok, amiket addig a vállamra vettem, mennyire kihatnak arra, aki vagyok, és noha önmagam voltam, mégis egy másik önmagamat adtam, akit addig elnyomtam. A terhek... a terhek voltak azok, amikre foghattam volna, de nincs mentségem, ami történt, megtörtént. Semmi nem lehet elég jó kifogás, miért teszem azt, amit mások tettek velem: kést döfök a barátaim szívébe.
- Mennyit képes elviselni egy ember? - motyogtam magam elé, miközben a tetőn ültem, és a messzeséget fürkésztem.
Fél éve tűröm egy idegesítő lányka kifakadásait, és leszólásait, melyekben hülyének tüntet fel, közben pedig megannyi dologba vágtam bele nagy lelkesedéssel, ezen felül pedig ismeretlenek is pakoltak rám a málhájukból.
- Mennyit képes elviselni egyetlen ember? - húztam fel a lábaimat, átfogtam őket a kezemmel, és államat a térdemen nyugtattam.
Amiket pedig szívesen csináltam volna, hirtelen háttérbe kerültek azért, hogy mások úgy ugráltathassanak, mint valami szolgát. Ha nem azonnal cselekedtem, rögtön sürgettek, hogy legyek már gyorsabb. Mindenki prioritást akart a teendőim listáján, de az első helyre nem fértek be tízen...
Sok, túl sok... - gondoltam, és lehunytam a szemeimet. Az ember sokat elvisel hosszútávon. Egy barát hátbaszúrását, ami után mindenkiben az ellenséget látja, és várja a következő támadást - mondhatni minden bokortól is -, megtartva a három lépést azokkal szemben is, akik nem szolgáltak rá erre...
Egy ellenség baráttá válását, amiről addig azt hitte, lehetetlen...
És a valóságba visszatérés okozta sokkot, ami kétszerannyi terhet ró az illetőre, mint minden más együtt. Élni kell, méghozzá ott, ahol a többi ember is: a realitásban, a valóságban, két lábbal a szilárd földön, nem holmi álomvilágban, egy virtuálisban, ahol tojáshéjon kell lépkednie az embernek, nehogy két írásjel máshova tételével, egy teljesen más értelmű mondatával kardként döfje keresztül valaki mellkasát.
Elveszett a valódi énem... - fordult meg a fejemben. Olyanná váltam, amilyen soha nem akartam lenni, és azokat sértettem meg vele, akiket a legjobban szerettem, elmartam magam mellől őket, miközben azok látták a bájos arcom, akik nem illették meg.
Miért kellett e paradox fordulatnak megtörténnie? Miért nem lehetett fordítva, és azoknak mutatni kedves énem, akik sosem bántottam volna meg, és azoknak megmutatni, milyen az fogadj-isten, akik cselédnek néztek?
- Ennyit visel el egy ember - állapítottam meg csendesen, miközben könnyeim kibuggyantak, és végigfolytak az arcomon. - Ne légy gyenge! - nyitottam ki szemeimet.
A könnyek még sosem oldottak meg semmit, csak elodázták a probléma megoldását. Fel kell kelnem, tovább kell állnom, és bebizonyítani a világnak másutt, hogy noha egy csoport kivetett magából, jogtalanul tette. Soha, senkinek sem önthetem ki a szívem, mert azzal eladnám a lelkem... Nem tudhatják meg, hogy mit gondolok, mert minden mögött hátsó szándékot, rejtett utalást vélnek felfedezni. Nem, ha belém is rúgnak, nem fog számítani - semmi vagyok...
Érezted már úgy, hogy a világ ellened fordult? Hogy minden, amit eddig biztos talajnak hittél, hirtelen eltűnt a lábad alól? Egy pillanatra megéreztem, milyen lenne, ha hagynám, hogy ez megtörténjen. De nem adom fel, még itt vagyok, élek, és mi sem bizonyítja jobban, minthogy mindig felkelek, mikor egy újabb talp lenyomata kerül rám...

Terápia kezdőknek - 2. terápia

Terápia 2, a következő foglalkozás...

Terminus: Sajnálattal közlöm az egybegyűlt Írókkal és Bloggerekkel, hogy Anonymus ma nem ér rá, így a csoportterápia elmarad.

Máj-köll non Vese: Pedig ma is elhoztam új kedvenc kis írómat Not Est, aki mindenki legrosszabb rémálmának testetöltője. Aki elolvassa a könyvét, többet nem akar majd aludni, hátha azzal álmodik.

Not Ester: A nevem Not Ester, nem pedig notesz! Ha ilyen silány volt, minek olvastad el? Félre lehet tenni, a könyv nem ragad az ember kezébe!

Terminus: De kérem, Hölgyeim, ez a vita felesleges. Tartogassák a jövő heti csoportterápiára, amikor Anonymus remélhetőleg jelen tud lenni. Kicsit nehezen gyógyulnak a késnyomok a hátán.

Helena Whitehorse: Én ma terápiára jöttem ezzel a negatív bloggerrel itt, úgyhogy ha nem mehetünk be, magához fogom vágni, mint blogger az íróhoz az értelmetlen zagyvaságait!

Csoport: Igen, be akarunk menni, csoportterápiát!

Terminus: De kérem, én nem vagyok terapeuta, ki tartaná meg a foglalkozást?

Tip(p)Róka: Majd én, és az író, akit hoztam. Mit néztek? Nem láttatok még bloggert, aki barátjának tekinti az írót, akiről negatív véleményt írt?

Klaus Hobby: Tip(p)Róka észérves poszttal jutalmazta a könyvemet, és ötből egyetlen pontot adott rá, de megindokolta. Építő jellegű kritik...

Tip(p)Róka: Akarod mondani, véleményt. Nem vagyok hivatásos kritikus.

Klaus Hobby: Valóban... Szóval építő jellegű véleményéből sokat tanultam és...

Máj-köll non Vese: Építő jellegű kritikát az írónak a kiadás előtt kell kapnia, nem? Akkor miért nem olvastattad el a könyvedet valakivel, aki még a nyomdafesték- és a lappazarlás lehetőségében is meggátolt volna? Az ilyen írók okozzák a legtöbb természeti katasztrófát, gondoljunk csak arra, hány fát vágnak ki lapgyártás ürügyén, és még mennyi oxigént termelhettek volna, ha nem kellene könyvként végezniük.

Klaus Hobby: A lektor szerint jó volt, a szerkesztő pedig nem szólt.

Not Ester: Nem gondoltál arra, hogy megkérd a barátaidat, vagy az olvasóidat, hogy magyarázzák már el Tip(p)Rókának, hogy jó a könyved? Miért nézel rám Máj-köll Mert Agyam az Nincs?

Máj-köll non Vese: Mindenki magából indul ki. De, ha már itt tartunk, tényleg, miért nem gondoltál erre?

Klaus Hobby: Úgy gondoltam, hogy egy másik vélemény majd vagy megcáfolja Tip(p)Róka írását, vagy bebizonyosodik, hogy tényleg nem vagyok írónak való alapanyag.

Daniella Torress: Neked is ugyanazokat a snassz szövegeket nyomatták, mint a "sablonos karakterábrázolás", "semilyen leírás" esetleg a kedvencük a "kidolgozatlan történet, karakter" stb...?

Klaus Hobby: Igen, ezeket mind megemlítette Tip(p)Róka is... Hm...

BB: Tip(p)Rókának biztos, hogy volt alapja ezt mondani, nem a levegőbe beszél, bár tudom, hogy ő is olyan kaliberű blogot vezet, mint én, és csak negatív könyvekről tesz fel eszmefuttatásokat.

Tip(p)Róka: Úgy éreztem olvasás közben, hogy volt alapja, mert rengeteg kérdéssel tettem le a szóban forgó kötetet, ami a Hajnal Harmatos Hattyúi címet viseli.

BB: Nem mondod, hogy a te választott íród Klaus Hobby? Nagy rajongója vagyok, imádtam a könyvét, minden sorát. Első könyves írótól ilyen bravúrt ritkán olvasni... Tulajdonképpen még nem olvastam ilyen jót.

Máj-köll non Vese: Klaus Hobby? Tettem is fel a blogomra értékelést. Ember, a maga munkája ötből minimum tízes. Meg nem mondtam volna, hogy első könyves. Rohadt jó volt.

Glassgowina: Üveges szemmel ültem végig az egész regényt, nehogy a pislogással is csökkentsem az olvasási sebességemet.

Gill Garrett: Klaus, csodát tettél, nem is tudom, mit keresel itt. Az a könyv... csak bámultam, hogy milyen remek, precíz, pontosan megszerkesztett, és arányos. Minden elismerésem. Kaphatnék egy dedikálást a példányomba?

Bloggerek: Én is, én is!!! ÉN IS!!!!

20 perccel később, Klaus Hobby és Tip(p)Róka a terápiásépület előtt...

Klaus Hobby: Te, szerintem nem is olvastad a könyvemet, csak lehúztad. Fogadok, hogy csak az első oldalt, meg a fülszöveget olvastad el!

Tip(p)Róka: Ez aljas rágalom! A könyvedet a vécén nem húznám le, mert még az is visszaböfögné.

Klaus Hobby:  Na ne mondd, te bloggerek szégyene! Agymosod a blogoddal az olvasóidat, és még az én könyvem rettenetes? Szánalmas vagy, egy nulla, egy senki... Nem is tudom, hogy hihettem, hogy jóindulatból írtad, amit írtál. Biztos, hogy nem segíteni akartál azzal, hogy felajánlottad a kézirat javítását, ha átküldöm neked!

Tip(p)Róka: Nem hát! Ki akartam nyomtatni, hogy legyen mit használnom vécépapír helyett! Te agysejtgyilkos idióta!

Klaus Hobby: Már nem volt mit meggyilkolni, mert nincsenek agysejtjeid...

Így esett, hogy Klaus Hobby írót, és Tip(p)Róka bloggert többet nem látták... Hogy mi történt, azt csak a nevezett szereplők tudják. Egy biztos: az eset után nem publikált több írást sem Klaus Hobby, sem pedig Tip(p)Róka...